Vártuk nagyon a kistesót és vártuk és vártuk és vártuk....... és egyszer csak jelentkezett egy kis piros csík formájában.
Rohantam azonnal kedvenc orvosomhoz, aki kapva-kapván az alkalmon meg is vizsgált és egyúttal le is hervasztott:
"Hát, én itt nem látok semmit!"
"Dehát négy tesztet csináltam! Biztos, hogy mind pozitív lett! Most akkor csináljak mégegyet?"
"Nem kell, elhiszem. Két hét múlva menjen be a klinikára a nagy gépre."
Azért én csak vettem egy ötödik tesztet, ami határozottan mutatta, hogyha minden jól megy, akkor kistesó érkezik.
Aztán eljött a várva várt második hét vége. Lelkesen mentem a Klinikára. Viszonylag gyorsan sorra is kerültem. A doki, aki vizsgált nagyon jó fej volt, viccelődött, na meg föltette az összes rutin kérdést, aminek a felére persze nem tudtam a választ, de kit is érdekelt. A doki miután jól eldiskuráltunk, hogy mi mindenre nem emlékszem, kezet nyújtott és annyit mondott:
"Gratulálok, ikrek!"
Örültem, de nagyon. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kit hívjak fel.
Hát igen, a maga nem terhes és gratulálok, ikrek között óriási különbség van! Pontosan két gyereknyi.
