Én a II. Női Klinikán szültem. A nagylányt is! Én kifejezetten szeretem azt a kórházat. Bár vannak ismerőseim, akik szintén ott szültek és teljesen ki vannak tőle borulva. Nekem nincsenek túl nagy igényeim. Nincs szükségem olyan csecsmősökre, akik folyton körülugrálnak, orvosra, aki tíz percenként megkérdezi, hogy hogy vagyok. És nincs szükségem luxus körülményekre. Nekem megfelelt, hogy szobánként volt fürdő a gyermekágyon /nem úgy, mint a pathológián, ahová befektettek, ott a folyosón volt, de mivel még pocakos voltam, engem az ott sem zavart! a picikkel már zavart volna val./
Volt olyan ismerősöm, aki amikor elfolyt a magzatvize, akkor út közben döntötte el, hogy hova is menjen szülni. Hát, nem tudom. Kötélből vannak az idegei. Én orvoshoz kötődtem. Nekem fontos volt, hogy az, akinél szülők, abban maximálisan megbízzak. Még ha ez pénzembe is kerül! Én Dr. Ács Nándornál szültem. A II. Női Klinikán pedig koraszülött mentés is folyik. Szóval nyugodt voltam, hogyha bármilyen komplikáció is lép fel, akkor jó helyen vagyok, hogy bent tudok maradni a gyerekek mellett és nem kell másik kórházba járogatnom stb.
Viszont: olvastam egy könyvet az otthon szülésről! Nem, én semmi pénzért nem szülnék otthon, de irigylem azért azokat a nőket, akik otthon szültek. A könyvben olvastam azt, hogy a nőnek a biztonságérzet a fontos, akkor tud könnyen és gyorsan szülni. És hogy ez mennyire is van így? Hát nagyon. Nekem miután elfolyt a magzatvizem (kb. este fél tizenegykor), levittek a szülészetre, ahol egy rezidens dokinő vizsgált meg. A vicc az az volt, hogy én idősebb voltam nála. Miután manuálisan megvizsgált, további magzatvíz távozott, amire a hölgyike egy pofátt vágott. Ez már furcsa volt nekem, hogy hogy akar így szülész orvos lenni. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy az ultrahangos vizsgálatnál nem találta az egyik gyerek fejét! Na, ott már kb. öt percenként kérdezgettem, hogy ugye hívják az Ács doktort. / a lány felgma volt, ez igaz, ennyi kellemetlenség kapcsolódik nekem a kettes nőihez, ugyanis azt kérdezte: - Majd felhívjuk, ne izguljon. Most még minek hívjam? Hogy fogja a kezét?/ Aztán szépen lassan felkerültem egy szülőszobára a vajúdóból. Ott pedig csak az órát néztem. Tudtam, hogy fél nyolcra ér be az orvos reggelente a kórházba. Amint megérkezett én már megnyugodtam. 7:45- kor megszületett az egyik fiam és 7:47-kor már megvolt a másik is.
A szülésről még csak annyit: én szülésznőt nem választottam. Lévén, hogy azt már nem tudtam volna anyagilag finanszírozni. Rengetegen voltak bent, de nem volt ijesztő az egész. Legalábbis számomra nem. Kaptam oszicotint. Nem is keveset, de egyszerűen nem voltak fájásaim. Az orvos nem akarta elhinni. A végén azt mondta már (miután a harmadikat is beadták), hogy amikor azt a furcsa érzést érzem, akkor nyomjak. Gátmetszésem volt! Annak ellenére, hogy már nem az első gyerekeim voltak. Engem úgy tájékoztattak, hogy ikreknél kötelező. Nem bánom. Nem fájt az sem, a varrás sem és mivel felszívódó varratot kaptam, így varratszedésre sem mentem. Ok, mivel nem volt fizetett szülésznőm, így gyalog kellett felmennem a csecsemőosztályra. Hát, nem haltam bele és nem is esett rosszul a kis séta.
