Ikrek!Éljen!Éljen?!?!

Hát itt már azért szerencsésnek kell lennie az embernek. Öten vannak egy szobában (legalábbis itt a II. Női Klinikán). Ha már egyvalaki tikkes, akkor gáz van. Nálunk egy lányka volt, aki folyton beszélt, de folyton folyvást és sületlenségeket. Olyan kis leányanya volt! Ennek ellenére túléltem. Túlélésre játszottam! :-)

A szülés napján (én olyan délben kerültem fel a gyerekosztályra kb. ugyanis közvetlenül a szülés után még egy-két órát lent tartottak a szülészeten, nehogy valami baj történjen) fél kettő magasságában látogatóm jött. Háááátttt ennek azért nem örültem. Nem voltam álmos, nem akartam (és nem is tudtam volna) aludni, de a sok ember között kint ücsörögni sem. Kikászálódtam, végigültem egy fél órát és utána visszabattyogtam. Persze közben jött az orvosi járat, hogy mindenki rendben van-e. Mikor kérdezték, hogy én hol vagyok és mondták,hogy látogatóval vagyok kint, csak ennyit mondott a doki: - Látják? Így kell ezt!!Hát, nem tudom. Nem esett jól az a fél óra ücsörgés a tömegben.

Nem is gondoltam volna viszont, hogy mennyire látszódott, hogy ki az első gyermekes anyuka. Mint az őrültek fejtek és fejtek és fejtek (mondjuk én az első gyereknél sem fejtem, mert nem volt gépem, kézzel nem tudtam, szóval nem izgattam magam emiatt)egész álló nap. Én foglalkoztam semmilyen LLLiga tanácsokkal, semmivel. Elhatároztam, hogy én inkább annyiszor mellre teszem őket, ahányszor csak tudom ill. éhesek. Elég gyorsan be is indult a tejem. Méregetni méregettem őket mérlegen, DE csak azért, mert tudtam, hogy a kórházból való mielőbbi "szabadulás" feltétele, hogy a gyerek megegyen xml tejet. Ezt még az első gyermeknél tapasztaltam meg. Őt nem méregettem az első napokban és amikor a lányok szóltak, akkor már túl voltam pár szoptatáson. Egyébként nem értem a rendszert teljesen, mert mi van azokkal, akiknek nem indul be a teje ezalatt a négy-öt nap alatt?

Harmadik napon persze jött a nagyszerű hír, hogy nekem tovább kell maradnom még egy napot! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem neki. Siettem volna haza a nagyobbik lányhoz, de nem ért traumaként sem a dolog azért. Mivel a nagylánnyal is egy nappal tovább maradtunk a kötelezőnél, így én a fiúknál is erre számítottam. Bejött.

Viszont annál örömtelibb volt a másnap. A lányom lelkesen jött az apukájával a kórházba. Kitoltam a felöltöztetett fiúkat és a lányom ugrálva mondta: "Először a kis kócost ültessük be a hordozóba!" /Az egyik fiúcska dús hajjal, míg a másik szinte kopaszon jött világra./Otthon pedig beindult a babázás ezerrel. Igazi nagy nővér vált belőle és látszódott is a lányon, hogy érzi ennek a súlyát.

Én a II. Női Klinikán szültem. A nagylányt is! Én kifejezetten szeretem azt a kórházat. Bár vannak ismerőseim, akik szintén ott szültek és teljesen ki vannak tőle borulva. Nekem nincsenek túl nagy igényeim. Nincs szükségem olyan csecsmősökre, akik folyton körülugrálnak, orvosra, aki tíz percenként megkérdezi, hogy hogy vagyok. És nincs szükségem luxus körülményekre. Nekem megfelelt, hogy szobánként volt fürdő a gyermekágyon /nem úgy, mint a pathológián, ahová befektettek, ott a folyosón volt, de mivel még pocakos voltam, engem az ott sem zavart! a picikkel már zavart volna val./

Volt olyan ismerősöm, aki amikor elfolyt a magzatvize, akkor út közben döntötte el, hogy hova is menjen szülni. Hát, nem tudom. Kötélből vannak az idegei. Én orvoshoz kötődtem. Nekem fontos volt, hogy az, akinél szülők, abban maximálisan megbízzak. Még ha ez pénzembe is kerül! Én Dr. Ács Nándornál szültem. A II. Női Klinikán pedig  koraszülött mentés is folyik. Szóval nyugodt voltam, hogyha bármilyen komplikáció is lép fel, akkor jó helyen vagyok, hogy bent tudok maradni a gyerekek mellett és nem kell másik kórházba járogatnom stb.

Viszont: olvastam egy könyvet az otthon szülésről! Nem, én semmi pénzért nem szülnék otthon, de irigylem azért azokat a nőket, akik otthon szültek. A könyvben olvastam azt, hogy a nőnek a biztonságérzet a fontos, akkor tud könnyen és gyorsan szülni. És hogy ez mennyire is van így? Hát nagyon. Nekem miután elfolyt a magzatvizem (kb. este fél tizenegykor), levittek a szülészetre, ahol egy rezidens dokinő vizsgált meg. A vicc az az volt, hogy én idősebb voltam nála. Miután manuálisan megvizsgált, további magzatvíz távozott, amire a hölgyike egy pofátt vágott. Ez már furcsa volt nekem, hogy hogy akar így szülész orvos lenni. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy az ultrahangos vizsgálatnál nem találta az egyik gyerek fejét! Na, ott már kb. öt percenként kérdezgettem, hogy ugye hívják az Ács doktort. / a lány felgma volt, ez igaz, ennyi kellemetlenség kapcsolódik nekem a kettes nőihez, ugyanis azt kérdezte: - Majd felhívjuk, ne izguljon. Most még minek hívjam? Hogy fogja a kezét?/ Aztán szépen lassan felkerültem egy szülőszobára a vajúdóból. Ott pedig csak az órát néztem. Tudtam, hogy fél nyolcra ér be az orvos reggelente a kórházba. Amint megérkezett én már megnyugodtam. 7:45- kor megszületett az egyik fiam és 7:47-kor már megvolt a másik is.

A szülésről még csak annyit: én szülésznőt nem választottam. Lévén, hogy azt már nem tudtam volna anyagilag finanszírozni.  Rengetegen voltak bent, de nem volt ijesztő az egész. Legalábbis számomra nem. Kaptam oszicotint. Nem is keveset, de egyszerűen nem voltak fájásaim. Az orvos nem akarta elhinni. A végén azt mondta már (miután a harmadikat is beadták), hogy amikor azt a furcsa érzést érzem, akkor nyomjak. Gátmetszésem volt! Annak ellenére, hogy már nem az első gyerekeim voltak. Engem úgy tájékoztattak, hogy ikreknél kötelező. Nem bánom. Nem fájt az sem, a varrás sem és mivel felszívódó varratot kaptam, így varratszedésre sem mentem. Ok, mivel nem volt fizetett szülésznőm, így gyalog kellett felmennem a csecsemőosztályra. Hát, nem haltam bele és nem is esett rosszul a kis séta.

Amit még az elején írtam, hogy jajj de korán befektetik az embert, az úgy ahogy abban a könyvben le volt írva (22-24. hét környékén) az nem volt igaz! Viszont a 35. héten engem is befektettek. Bántott, hisz nekem itthon volt még egy "picurka" lányom és nem tudtam, hogy hogy fogja kivenni magát az egész nála. Nagyon ügyeltünk a párommal, hogy ne érezze magát elhanyagolva a tesók érkezése miatt.

Úgy érzem, hogy nem sinylette meg a dolgot. Pláne, hogy sokat járhatott a nagymamához ill. hozzám is bejöttek és ott imádta a büfét :-)))))

Én úgy gondoltam, hogyha már így befektettek, akkor már tényleg hamarosan szülni fogok. Három ágyas szobába kerültem, ahol hamarosan kettő főre csökkent a létszám és a másik lányt én nagyon szerettem. Szimpi volt, tök jókat el tudtunk beszélgetni stb. Azonban egy hétig semmi nem történt! Akkor kezdtem picit mérgelődni, hogy ezért minek fektettek be. Egyik nap bejött a lányom és bekiabált a pocakomba a fiúknak, hogy szülessetek már meg! Még aznap este elfolyt a magzatvizem.

Így utólag belátom, hogy nem volt rossz dolog. Tényleg pihent az ember. Ha itthon maradok, tuti, hogy takarítok, a lányommal rohangálok és akkor biztos előbb születtek volna meg. Így pedig a 37. hétre jöttek a fiúk, épen, egészségesen és azonnal magam mellé vehettem őket. Nem kellett inkubátorba sem tenni őket. Szóval szerintem ne ódzkodjunk a kórházi befekvéstől, tényleg a javunkat szolgálja.

Ma már egyre többet lehet látni ebből a babakocsi márkából. Azt hiszem elég népszerű lett mind az ikresek, mind pedig az egydüli gyermekek esetében. Minap láttam, hogy a Kolossy térhez közel van a Jane-nak mintaboltja, ahol meg lehet nézni a típusokat és elmerengeni, hogy vajon melyik évi a legjobb és érdemes-e érte pénzt kiadni.

Én úgy érzem megér ez a babakocsi egy önálló bejegyzést.

Én miért is választottam ezt?

Hát többek között ezért: 

 - alumínium váz (9kg, méretei: nyitva 1020mm1200mm655mm, csukva: 1112mm450655mm, párhuzamosan rögzíthető első kerekek, hátsó fék, állítható rugózás). Elárulom, hogy ez volt a legkönnyebb babakocsi, amit mi találtunk a piacon, akkor mikor aktuális volt a babakocsi téma. Nem tudom, hogy azóta van-e több választási lehetősége egy ikreket váró kismamának. Akkortájt nem igazán. Kb. két márka között lavírozott az ember. 
 -  Matrix Pro hordozó ( 0-13 kg): ez egy remek kis hordozó volt. Egyetlen mozdulattal mózeskosárrá volt alakítható az ülés, ha pedig autóba kellett tenni, ugyanazzal a mozdulattal a mózest autósüléssé alakítottuk. Ha elaludt a baba, akkor sem kellett felkelteni, hanem egy egyszerű adapterrel lehetett a hordozót a babakocsira pattintani. Arról nem beszélve, hogy nem kellett még külön autósülést is venni, ami ikrek esetében kettővel számolva, nem kis összeg.
- a gyerekek egymás mögött helyezkednek el. Nekem ez azért volt fontos, hogy egy boltba be tudjak legalább menni. Hülyén hangzik lehet, de én már jártam úgy, hogy a Corában ki kellett bontani a bejáratnál elhelyezett lopásérzékelőket, mert a lányom egyszemélyes babakocsija olyan széles volt, hogy nem fért be rajta! Nem ugráltak értem és én is hülyén éreztem magam. Arról nem beszélve, hogy liftbe sem fért be az a böszme darab. Ezzel pedig még egy kis lakótelepi liftbe is befértem. Nem mondom, hogy nem kellett tornáznom, de a tornának lett eredménye is, ami nem elhanyagolandó szempont. Amikor pedig olyan ikres anyukákkal találkoztam, akiknek iker gyermekeik már önállóan közlekedtek, megállítottak, hogy ha mégegyszer kezdenék, ők is egymás mögöttit vennének, mert ha az egyik ikre felébredt, akkor flébresztette a másikat, meg verekedtek meg sorolta.... A babakocsi keresgélés alatt ill. a babakocsis időszakunk alatt egyetlen olyan anyukával találkoztam, aki imádta az egymás mellettijét. Igaz, azt is hozzátette, hogy neki van egy egymás mögöttije is, hogy boltba el tudjon menni. Na, nekem az egy elég nagy luxus lett volna.

Aki többet szeretne megtudni erről a márkáról, itt olvashat bővebben: www.jane.es

Így a második terhességnél már azt mondom, hogy nem telt lassan, sőt!

Nem győztünk igyekezni mindent elintézni, hogy szülés előtt pár héttel már ne kelljen semmi miatt aggódni.

Rendszeresen jártam az orvoshoz, védőnőhöz (ez utóbbit annyira nem komáltam, de biztos, ami biztos alapon elmentem).

Szükséges dolgok? Miután volt már egy kislányunk, így elég sokminden adva volt már. Kiskád, egy kiságy, pelenkázó, egy etetőszék stb. A legtöbb hiányzó holmit kölcsön kértük másoktól (rokon, barát stb.)

Amit viszont nem lehetett megúszni, az a babakocsi. A korábban említett könyvben nagyon sok pro és kontra érv szól az egymás melletti és mögötti babakocsikról. Nekem ebben mondjuk határozott elképzelésem volt és igazából nem befolyásoltak a könyvben olvasott vélemények. Viszont, mivel a babakocsik ára horrorisztikus ikres babakocsik esetén, így én úgy döntöttem, hogy használtat veszek. Lányom is csak négy-öt hónapig használta a babakocsiját és utána átváltottunk az esernyősre csukhatósra és én erre számítottam az ikrek esetében is.

Használt babakocsit rengeteg helyen lehet találni, még ikreset is.

Magyar oldalak:

- www.babaszoba.hu

- www.expressz.hu

- www.vatera.hu

- www.teszvesz.hu

Külföldi oldalak: 

- www.ebay.de

Vagy egyszerűen beírjuk a google-ba akár a márkanevet, akár azt, hogy ikres babakocsi és temérdek oldal feljön. Én egy spanyol márkát választottam (Jane Twin Two). Szerettem, bár a sport babakocsi részét  már annyria nem.

A babakocsi vásárlásnak én azt a módját választottam, hogy googliba beírtam a márkanevet és kidobott egy csomó spanyol apróhirdetési oldalt. (Kb. olyat, mint nálunk a startapro vagy ilyesmi.) Nem mondom, akár az ebay-t, akár a külföldi apróhirdetést választja az ember, kockázat van. Nem is kevés. Mert ok, hogy olcsóbban jut hozzá az ember (minimum a feléért, de ha szerencsés, akkor akár olcsóbban is!), de százezreket is átutalni egy vadidegennek, aki után az ember nem is tud utánamenni, meggondolandó. Én kockáztattam és nekem megérte. Az áru sértetlenül ért ide hozzánk az itthoni ár töredékéért. Eddigi vásárlásaim során (értsd. ebayen) 35 vásárlásból egyetlen egy db. nem érkezett meg, az ára sem volt horrorisztikus, mindenesetre azt elbuktuk.

Dehát mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mi az, amit bevállal és mi az, amit viszont már nem.

A ruhatárat sem töltöttük fel igazán, mivel nem tudtuk, hogy milyen méretre számíthatunk. Voltunk látogatóban ikres ismerősöknél, őket meginterjúvoltuk. Nekik a 44-es méret volt a legkisebb, ami kellett a lányokra.

Mivel bizonytalanok voltunk méret ügyben, így hagytuk az egészet. Mondván, a kórházban úgyis adnak és amíg bent vagyunk, addig a kedves családtagok (nagymamák!, apukák) el tudnak menni megvenni a megfelelő méretet.

Miután mindent beszereztünk, már csak vártuk a nagy napot.

  A nagy örömre ill. az ikrességben való járatlanságomra tekintettel elmentem az első könyvesboltba, hogy szétnézzek ikres témájú könyvek arzenáljában...aztán elmentem mégegy könyvesboltba és mégegybe és mégegybe....és rá kellett döbbenjek, hogy itthon baromira nincs ikres könyv, legalábbis arzenálról egyáltalán nem lehet beszélni.

Összvissz két könyvet találtam.

Az egyik: 

 Nem kell valami tudományos szövegtől taretani, sőt! Ebben a könyvben gyakorló kismamák véleményét, tapasztalatait lehet olvasni. Én leginkább ezt forgattam és ajánlom, ha érdekelnek a következő témák:

• magáról a terhességről (annak kockázatáról, kik számolhatnak a koraszülés kockázatával, a kilenc hónapról stb.)

 - Magáról a szülésről

 - Életmódról, mozgásról, sportról

 - Lombikbabákról

 - Szoptatásról

 - Hasznos tárgyakról

 - Első időkről (babápolás, gondozás, bébiszitter stb.)

 - Ikres közlekedésről

 - Ikeridentitásról

 - Hármas ikrekről

 - Mire számíthatsz az utcán

 - Hasznos linkekről, címekről, nevekről

Mielőtt azonban rohannál megvenni a könyvesboltba, érdemes lehet belelapozni itt: 

http://www.polc.hu/konyv/hurra_ikrek/111965/

A másik:

Én nagyon megörültem ennek a könyvnek, lévén, hogy jó vaskos stb. Viszont anál kevésbé forgattam. Pláne, hogy az egyik fejezetben azt taglalgatták, hogy a 22-24. hét környékén befektetik az embert a kórházba biztonsági okokból stb. Én a 19. hétben jártam, mikor ezeket a sorokat olvastam.

Pont aktuális volt a látogatásom a dokinál, így neki is estem:

"Tényleg be kell feküdjek a 22.-24. hét környékén a kórházba? Létezik, hogy már csak 3-5 hetem van "hátra"?"

Mire az orvos:

"Milyen könyvet olvas maga? Addig tartom otthon, amíg csak lehet!"

Hát, én itt tettem le ezt a könyvet és soha többé nem vettem a kezembe, hanem bőszen kölcsön adtam egy másik ikres ismerősnek. Nem mondom, hogy soha többé nem fog a kezembe kerülni, hiszen vannak benne kisgyermekkorral összefüggő írások, ami még érdekes lehet.

De mielőtt még bárki rohanna megvenni ezt a könyvet, hála az internet csodájának, olvasson bele itt: 

http://www.konyvnet.hu/konyv.php?mit=lapozzbele&melyik=elsoborito&sorszam=&konyv_id=24582&kategoria_id=1756&knsid=UidHqPYpiCYWI4caLqbV0Nwhbo5NbFEg1Aa6FQQUJ14ovlkgyF

 Vártuk nagyon a kistesót és vártuk és vártuk és vártuk....... és egyszer csak jelentkezett egy kis piros csík formájában.

Rohantam azonnal kedvenc orvosomhoz, aki kapva-kapván az alkalmon meg is vizsgált és egyúttal le is hervasztott:

"Hát, én itt nem látok semmit!"

"Dehát négy tesztet csináltam! Biztos, hogy mind pozitív lett! Most akkor csináljak mégegyet?"

"Nem kell, elhiszem. Két hét múlva menjen be a klinikára a nagy gépre."

Azért én csak vettem egy ötödik tesztet, ami határozottan mutatta, hogyha minden jól megy, akkor kistesó érkezik.

Aztán eljött a várva várt második hét vége. Lelkesen mentem a Klinikára. Viszonylag gyorsan sorra is kerültem. A doki, aki vizsgált nagyon jó fej volt, viccelődött, na meg föltette az összes rutin kérdést, aminek a felére persze nem tudtam a választ, de kit is érdekelt. A doki miután jól eldiskuráltunk, hogy mi mindenre nem emlékszem, kezet nyújtott és annyit mondott:

"Gratulálok, ikrek!"

Örültem, de nagyon. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kit hívjak fel.

Hát igen, a maga nem terhes és gratulálok, ikrek között óriási különbség van! Pontosan két gyereknyi.