Így a második terhességnél már azt mondom, hogy nem telt lassan, sőt!
Nem győztünk igyekezni mindent elintézni, hogy szülés előtt pár héttel már ne kelljen semmi miatt aggódni.
Rendszeresen jártam az orvoshoz, védőnőhöz (ez utóbbit annyira nem komáltam, de biztos, ami biztos alapon elmentem).
Szükséges dolgok? Miután volt már egy kislányunk, így elég sokminden adva volt már. Kiskád, egy kiságy, pelenkázó, egy etetőszék stb. A legtöbb hiányzó holmit kölcsön kértük másoktól (rokon, barát stb.)
Amit viszont nem lehetett megúszni, az a babakocsi. A korábban említett könyvben nagyon sok pro és kontra érv szól az egymás melletti és mögötti babakocsikról. Nekem ebben mondjuk határozott elképzelésem volt és igazából nem befolyásoltak a könyvben olvasott vélemények. Viszont, mivel a babakocsik ára horrorisztikus ikres babakocsik esetén, így én úgy döntöttem, hogy használtat veszek. Lányom is csak négy-öt hónapig használta a babakocsiját és utána átváltottunk az esernyősre csukhatósra és én erre számítottam az ikrek esetében is.
Használt babakocsit rengeteg helyen lehet találni, még ikreset is.
Magyar oldalak:
Külföldi oldalak:
Vagy egyszerűen beírjuk a google-ba akár a márkanevet, akár azt, hogy ikres babakocsi és temérdek oldal feljön. Én egy spanyol márkát választottam (Jane Twin Two). Szerettem, bár a sport babakocsi részét már annyria nem.
A babakocsi vásárlásnak én azt a módját választottam, hogy googliba beírtam a márkanevet és kidobott egy csomó spanyol apróhirdetési oldalt. (Kb. olyat, mint nálunk a startapro vagy ilyesmi.) Nem mondom, akár az ebay-t, akár a külföldi apróhirdetést választja az ember, kockázat van. Nem is kevés. Mert ok, hogy olcsóbban jut hozzá az ember (minimum a feléért, de ha szerencsés, akkor akár olcsóbban is!), de százezreket is átutalni egy vadidegennek, aki után az ember nem is tud utánamenni, meggondolandó. Én kockáztattam és nekem megérte. Az áru sértetlenül ért ide hozzánk az itthoni ár töredékéért. Eddigi vásárlásaim során (értsd. ebayen) 35 vásárlásból egyetlen egy db. nem érkezett meg, az ára sem volt horrorisztikus, mindenesetre azt elbuktuk.
Dehát mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mi az, amit bevállal és mi az, amit viszont már nem.
A ruhatárat sem töltöttük fel igazán, mivel nem tudtuk, hogy milyen méretre számíthatunk. Voltunk látogatóban ikres ismerősöknél, őket meginterjúvoltuk. Nekik a 44-es méret volt a legkisebb, ami kellett a lányokra.
Mivel bizonytalanok voltunk méret ügyben, így hagytuk az egészet. Mondván, a kórházban úgyis adnak és amíg bent vagyunk, addig a kedves családtagok (nagymamák!, apukák) el tudnak menni megvenni a megfelelő méretet.
Miután mindent beszereztünk, már csak vártuk a nagy napot.
